2014. szeptember 17., szerda

Rövid *Ke sztorik Zayn Malikkal, Louis Tomlinsonnal és Liam Payne-nel

Kedves Olvasóim!
Ezúttal rövid *Ke sztorikat hozam, azon belül  rövidet és egy hosszabbat, s remélem mindegyik elnyeri a tetszéseteket.
Jó olvasást kívánok hozzá!
by: Timi



Starbucksban... (Zayn Malik)
London belvárosában beülsz, egy Starbucks-ba, mikor egyszer csak leül melléd egy srác. Megkér, hogy ne kiabálj és csak ekkor jössz rá, hogy ki is az... Zayn Malik személyesen. Elkezdtek beszélgetni és kiderül, hogy a rajongók elől menekült ide, majd telefonszámot cseréltek.
Néhány nap múlva felhív, hogy elhívjon randizni. Te boldogan igent mondasz és olyan jól sikerült, hogy még jó párszor megismételtétek, valamint azóta a nap óta jártok is.


Zongorázás... (Louis Tomlinson)
Louis próbál megtanítani zongorázni, de sajnos elég rosszul megy.
Te: Lou, inkább hagyjuk. Ez soha sem fog nekem összejönni. *szomorúan felkelsz*
Louis: Ne legyél már ilyen kishitű!… Egy valamit megtanulhattál volna azóta, mióta járunk: együtt bármire képesek lehetünk.
Sóhajtva visszaülsz és igaza lett: néhány perc múlva már el tudtad játszani azokat a sorokat, amelyekkel már órák óta szenvedtetek.

Kibékülés... (Louis Tomlinson)
Összevesztek Louval egy apróságon, mire ő békülni szeretne.
Te: Oké. Akkor őszintén. Mit tennél meg értem? *kérdezed komolyan*
Louis: Mit nem? *kérdez vissza nevetve*
Te: Légy már egy kicsit komoly! *akadsz ki*
Louis: Ugyan... Te is tudod, hogy bármit. *komolyodik el*
Te: Komolyan? *lepődsz meg*
Louis: Persze... Érted még a bandát is otthagynám, te vagy az életem. *feleli határozottan, mégis mosolyogva*
Te: Tudod, hogy arra sosem kérnélek. *motyogod elérzékenyülve*
Louis: Tudom. *mondja vigyorogva*
Egy határozott lépéssel átszeli a kettőtök közötti távolságot és megölel. Visszaöleled és ezzel kibékültetek.

Életed első One Direction autogramosztása... (Louis Tomlinson)
Végre, hosszú éveken át tartó szüleidnek való könyörgés után elmentél életed első - és reméled, nem utolsó - 1D-s koncertjére, amire a jegyet és a Londonba tartó repülőjegyet a tizennyolcadik születésnapodra kaptad meg.
A koncert utáni való napon lévő autogram osztáson is ott vagy, ahol miután óráknak tűnő várakozás után megkapod az aláírásaidat. Elindultnál haza, de még a kijáraton sem jutsz ki, ugyanis egy kezet érzel a szádon, s a következő pillanatban elkezd valaki húzni egy szobába. Te persze félsz, ezért kapálózol, ám semmi értelme sincs, túl erős az a bizonyos ember.
Louis: Nyugi! Csak én vagyok. *súgja mosolyogva a füledbe*
Megnyugodsz, hisz felismered a hangját és a következő pillanatban már bent is vagytok, aztán egy lámpa is felkapcsolódott.
Te: Mit akarsz tőlem? *kérdezed félénken*
Louis: Először is bocsi, hogy így hoztalak el idáig, de nem tudtam, mennyire vagy "visítós-fajta", másodszor pedig... Én... Szeretnélek jobban megismerni... Holnap kilenckor a Starbucksban? *érdeklődik reménykedve*
Te: Öhm... Aha... Szívesen! *feleled félszegen*
Úgy is lett, másnap találkoztatok a kávázóba és elkezdtetek személyesen megismerkedni, míg egy nap meg nem kérdezte lennél-e a barátnője. Te boldogan igent mondtál, így azóta is együtt vagytok.


Túl jó barátok (Liam Payne)
A barátnőd elhív magához, te persze szívesen elmész. Amikor belépsz az ajtón, látod, hogy a 1D-s srácok is ott vannak, akikkel már évek óta jóba vagy, viszont Liammel különösen. Meg van köztetek a harmónia és minden, ami csak kellhet még ahhoz is, hogy járjatok… Te legalábbis így érzed, de ezt soha sem mondtad neki, hisz ne akarod elrontani a barátságotokat.
Te: Sziasztok! Hát, ti? 
1D: Hello!
Liam: Meg kellene beszélnünk valamit és a srácok csak elkísértek.
Te: Hallgatlak… Vagy négyszemközt?
Liam: Inkább az utóbbi.
Te: Oké. *egyezel bele, majd kimentek a kertbe és leültök egymás mellé a padra*
Liam: Én… Már hosszú ideje nem vagyok képes rád csak egyszerűen barátként gondolni. Igyekszem, de nem megy, mert… Mert… Miért ilyen nehéz? Én… Szeretlek! *mosolyog* 
Te: Én is így vagyok ezzel… Csak azt hittem, hogy te nem.
Liam: De. Nagyon is.
Te: Én is szeretlek!
Liam: Akkor ha ezt megbeszéltük, ha benne vagy járhatnánk is.
Te: Persze. Szívesen.
*közelebb hajol, majd megcsókol*

Szülinapi ajándék (Liam Payne)
Te és Liam már óvodás korotoktól fogva a legjobb barátok vagytok. Minden egyes szabad perceteket együtt töltitek. Néhány napig nem találkoztok, mert nagyon elfoglalt.
A szülinapod napján valaki kopog az ajtótokon. Kinyitod és szembe találod magad Liammel, akinek a kezébe egy hatalmas virágcsokor van méghozzá a kedvenc virágodból.
Ő: Szia! *mosolyog édesen* Boldog Szülinapot! *nyújtja át a csokrot*
Te: Szia! Nem kellett volna, de nagyon szépen köszönöm.*mosolyogsz rá vidáman, majd odamész hozzá és meg akarod puszilni az arcát, de Ő elfordítja a fejét és megcsókol*

Legjobb barátok (Liam Payne)
Liam az egyik legjobb haverod olyan szinten, hogy még egy házba is laktok. Egy nap elmentek sétálni, majd egy parkban köttök ki és leültök egy padra, ami közel van egy kis tóhoz.
Liam: Sok ideje el akartam már neked mondani, de nem tudtam, hogy hogyan... Én... Szeretlek! *mosolyog*
Te: T... Tessék? *lepődsz meg, hiszen ha nem lenne elég, hogy most vallt neked a barátod szerelmet, még te is így érzel*
Liam: Én csak... *kezd el mentegetőzni*
Te: Félreérted! Én is szeretlek! *mosolyogsz rá boldogan*
Liam lassan közelebb hajol és megcsókol.


Váratlan vendég (Liam Payne)
Liamet már évek óta nem láttad a karrierje miatt, de egyszer csak meglátod a konyhátokba.
Anyukád: Nézd, ki van itt! *mosolyog kedvesen*
Nagyon meglepődsz, hiszen nem számítottál rá, s hirtelen az elnyomott szerelem, mit régen éreztél iránta újra élete kelt... Pedig csak megláttad teljes valójában.
Te: Mit keresel nálunk? *lepődsz meg a srácra nézve*
Liam: Tudom, hogy már régen találkoztunk és gondoltam, meglátogatlak. *felelte mosolyogva*
Te: Aha... *csak ennyit vagy képes mondani, hiszen még mindig a sok hatása alatt állsz, amit ez az egész szituáció miatt alakult ki benned*
Liam: Mi az? Nem is örülsz nekem? *szontyolodik el*
Te: De csak... Mindegy. *motyogod*
Anyukád: Magatokra hagylak titeket. Beszélgessetek csak! *jelenti ki kimenve a konyhából*
Liam: Na, gyere ide, Szépségem! *kell fel az asztaltól, majd széttárja karjait, hogy öleld meg*
Nem habozol, a következő pillanatban már a karjai között vagy.
Liam: Hiányoztál. *jelenti ki szorosan magához húzva*
Te: Te is nekem, Li'! *dünnyögöd mellkasába*
Miután vagy öt perc ölelkezés után elengeditek egymást felnéztek egymás szemébe. Mire Liamnek köszönhetően egyre közelebb kerül arcotok egymáséhoz. Majd csókban fordul össze, s bár ellenkezhetnél eszed ágában sincs, sőt, tartójánál összekulcsolod kezeidet. Egy pillanatra elszakadtok, de csak, hogy feltegye a kérdést és te válaszolhass.
Liam: Nem így terveztem, de megtisztelnél azzal, hogy velem jársz? *érdeklődik reménykedve*
Te: Persze. *válaszolod elvigyorodva*
Ő is elmosolyodik, majd folytatjátok onnan, ahonnan abbahagytátok csókotokat... S ami a legjobb az egészben, ez már hónapokkal ezelőtt történt és azóta - , ha lehetséges ez - egyre jobban boldogok vagytok egymás mellett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése