2013. október 16., szerda

Rövid *Ke sztorik (Niall Horan *Ke sztorik)

Kedves Olvasóim!
Először is hadd köszönjem meg a +1 rendszeres olvasót valamint a sok visszajelzést is "pipa" - 8 csinálj még ilyet *.* és 5 tetszik - valamint egy komi formájában. Nagyon örülök neki. Továbbra is jelezzétek kérlek véleményeteket!
Ezúttal Nialles rövid *Ke sztorikat hozam, azon belül három rövidebbet és két hosszabbat, s remélem mindegyik elnyeri a tetszéseteket.
Jó olvasást kívánok hozzá!
by: Timi



London&Routemaster
Éppen a híres piros buszon ülsz, Londonban, mikor leül melléd egy szőke srác. Nem igazán foglalkozol vele, mert nem szeretsz vadidegenekkel beszélgetni, azonban ő egyszer csak feléd fordul és leesik az állad, amikor meglátod, hogy Niall Horan az. Megkér, hogy ne sikíts ezért, te pedig - mivel nem az a fajta vagy így - eleget teszel kérésének. Elbeszélgettek, majd telefonszámot cseréltek, hogy majd megbeszélhessétek a randitok részleteit is, mert igen elhívott randira és te örömest igent mondtál neki.
A randi után pedig már csókkal köszöntök el egymástól és elkezdtek járni.


A papírcetli
A One Direction Magyarországra jönnek koncertezni, amit te is ott vagy. A koncert után pedig dedikálás van, amin Niall, amikor meglát, bár nem ismer téged egy levakarhatatlan vigyor terül ez az arcán, majd megkérdezi, hogy megölelhet-e. Te boldogan igent mondasz, majd mikor megkaptad mindenkiről az aláírást elindulsz haza.
Mikor hazaért meglátod, hogy a kabátodba egy papírcetli van, amire az van felírva, hogy:
"Reméltek, hogy nem veszted el. Hívj fel!

Másik oldal! Háhá! :DD
xoxo Niall"
Megfordított és ott van rajta a telefonszáma. Rögtön felhívod és ő egyből felveszi, mert már várta a hívásod. Megbeszéltek egy randit, ami olyan remekül sikerült, hogy még azóta is együtt vagytok.

Gitáron tanulás...
Niall próbál megtanítani gitározni, de sajnos elég rosszul megy.
Te: Nialler! Inkább hagyjuk. Ez soha sem fog nekem összejönni. *szomorúan felkelsz*
Niall: Ne legyél már ilyen kishitű… Egy valamit megtanulhattál volna azóta, mióta járunk, együtt bármire képesek lehetünk. *jelenti ki vigyorogva*
Tétován, de visszaülsz és igaza lett. Néhány perc múlva már el tudtad játszani azokat a sorokat, amelyekkel már órák óta szenvedtél.

Az osztálytárs
Niall szülei és a tiéd már születésed előtt szomszédok voltak, megvolt a jó viszony is, mégis Niallel kerültétek egymást. Na, a te részedről nem azért, mert nem tartanád jó fejnek vagy helyesnek, azonban mindig is félénk csaj voltál. Az osztálytársad volt, mindig ugyanakkor és arra jöttetek haza, mégsem együtt.
Viszont egy nap ez megváltozott. Mint általában mindig te mentél volna elől, s a szőke srác néhány méterrel utánad, de most melletted sétált. Furcsának érezted ezt a helyzetet, de tetszett... De még annál is jobban Niall. Mióta az eszedet tudod szerelmes voltál belé, a hajába, a szemébe, a mosolyába, a nevetésébe, az egész valójába.
Niall: Nem baj, ha együtt megyünk haza? *érdeklődik félénken*
Te: Nem. *hebeged félszegen és kissé meglepetten félénksége miatt*
Egymás mellett sétáltok, te pedig magadban örömködsz, amiért több, mint tizenhat év után végre eljuttatok idáig.
Amikor odaértek a szüleid házáig elmennél be a házba.
Te: Szia! *köszönsz el azért még, ha egész úton nem is beszéltetek*
Niall: Várj! *kapja el gyengéden jobb karod* B-Beszélnem kell veled. *mondja ideges*
Te: Igen? *csillan fel a szemed, bár nem tudod, mit mondhat*
Niall: Odaadnád a matek füzeted? *motyogja*
Te: Persze. *feleled szomorkásan... hisz valljuk be, nem épp erre számítottál*
Leveszed a hátadról az iskolatáskád és kicipzárazod, kikeresed azt a füzetet és odaadod neki, majd visszacipzárazod. Niall viszont olyan, mintha nem is ott lenne éppen, csak bámulja az előtte lévő betont, mindössze addig nem, míg odaadtad neki a füzetedet.
Te: Hát akkor én megyek... *mondod és el is indulsz*
Niall: Áll meg! *kéri ismét megfogva a karod*
Te: A munkafüzet is kell? *érdeklődsz lepetten cselekedetén*
Niall: Nem... *dünnyögi ismét lenézve a talajra* Tudom, hogy ez tárgyiasan hangzik és sajnálom, nem úgy értem, de... de nekem te kellesz. *jelenti ki végül felnézve rád*
Te: Mi? *zavarodsz meg*
Niall: Én... S-Sajnálom! Én csak... *kezd el szomorúan szabadkozni*
Te: Tényleg sajnálod? *érdeklődsz kíváncsian*
Niall: Hogy őszinte legyen... Azt nem, hogy végre elmondtam, de azt igen, hogy te nem érzel ugyanígy... De nyugi! Békén hagylak. *közli keserűen és elindul tovább*
Te: Ne! *fogod meg most te az ő karját* Én... Te jó ég! *motyogod... majd mivel nem vagy a szavak embere megcsókolod*
Ami nem épp hosszú életű, mindössze egy szájra puszi, mégis elmondasz vele mindent.
Niall: Te... Te akkor most... *mondja, s látszik rajta, nem hiszi el, ami történt*
Te: Nem gondoltam volna, hogy valaha is én előbb fogom kimondani, de *mondod bátortalanul*
Niall: Akkor ne is mond, majd én... *vág a szavadba azért közben egy bocsánatkérő pillantást is küldve feléd* Szeretlek, (Neved)! *jelenti ki, majd megcsókol*
A már hosszabbra nyúló csók után te is kimondod azt a ,,szót":
Te: Szeretlek, Niall! *majd nyomsz egy puszit az ajkaira*

Tizennyolcadik szülinapi buli...
Niallel már ovis korotok óta jóban vagytok, de mostanában többet kezdtél el érezni iránta. Mindkettőtöket meghív az egyik közös haverotok a tizennyolcadik szülinapjára sok haverotokkal, ismerősötökkel egyetemben, s mivel nemrég töltöttétek be mindketten a tizennyolcadik életéveteket a szüleitek szó nélkül elengedtek titeket bulizni.
Együtt mentek, de ott különváltok... vagyis az egyik pillanatban még ott van melletted Niall, a másban már nincs.
Ismeretlen srác: Ó, szia, Cica! *mászik rád, s látszik rajta és a leheletében is érezhető a tömény alkohol*
Te: Hagyjál békén! *kiabálsz rá pofon vágva*
Ismeretlen srác: Szabad így bánni velem? *jön még közelebb kiakadva*
Niall: Szabad egy nővel így bánni? *kérdezi arrébb rángatva a srácot*
Ismeretlen srác: Most félnem kellene? *érdeklődik játszva a kemény gyereket*
Niall: Ha egyszer kikezdesz a barátnőmmel igen. *mondja idegesen*
Házigazda: Dylan! Takarodsz onnan! *kiabál rá*
Ismeretlen srác: *fújtat* Jól van, most megkíméllek a kórháztól. *mondja pökhendién, majd elmegy*
Te: Oh, kérlek... Egy ujjal elintéz. *motyogod*
Niall: Jól vagy? *tudakolja figyelmesen*
Te: Igen. Köszönöm!... *mondod elmosolyodva* Mi az, hogy a barátnőd vagyok? *jut eszedbe, amin nemrég meglepődtél, de jól esett hallani*
Niall: Nézd, nem akarom tönkretenni a barátságunkat, de én kezdek többet érezni mostanság. *mondja közelebb hajolva, hogy halld minden egyes szót*
Te: *meglepődsz* Ugyanígy érzek. *közlöd elmosolyodva*
Niall: Tényleg? *lepődik meg*
Te: Igen... Akkor... *próbálsz utalni arra, hogy esetlen megpróbálhatnátok együtt*
Niall: Aha... Megtisztelnél azzal, hogy felsőbb szintre léptetnénk a kapcsolatunkat? *teszi fel azért a kérdést furcsa módon*
Te: Boldogan. *vigyorogsz*
Niall erre elmosolyodik és közelebb hajol egészen addig, amíg ajkaitok nem találkoznak. Nem volt hosszú ellenben érzelmes igen, de egyszóval, mindkettőtök számára: tökéletes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése