2013. október 13., vasárnap

Csak megláttam és beleszerettem (Harry Styles *Ke sztori)

Kedves, Olvasóim!
Köszönöm a + 1 rendszeres olvasót! Nagyon örülök annak, hogy tetszik Nektek az, amit írok illetve csinálok.
Kitettem két szavazást, amire ha nem szavaztatok még, kérlek Titeket, tegyétek meg! Előre is köszönöm!
Ahogy ígértem itt a *Ke sztori... S ebben még az sem gátolhat meg, hogy fáj a fejem. Na, jó én tényleg nem vagyok az a fajta aki fényezi magát, de majdnem az egészet - néhány sor kivételével az egészet végigszenvedtem.
Remélem elnyeri a tetszéseteket! Jó olvasást kívánok!
P.s.: Azt jobb, ha tudjátok már most az elején, hogy ebbe a *Ke-be senki sem Directioner, sőt nem is tudsz semmit A srácokról, ami az olvasás közben ki is derül, de gondoltam jobb, ha szólok.
by: Timi

Elhatározod, ha törik, ha szakad te mindenképpen elutazok az unokatesódhoz, Niall Horanhez, mert már nagyon régen láttad és hiányzik, ugyanis nagyon jó kapcsolatot ápoltok, igazi testvéri viszony van köztetek főleg tekintve, hogy mindössze nem egészen egy év van a korotokbeli különbség az ő javára. Ausztráliába mész pontosabban Sydneybe, merthogy most ott koncerteznek.
Összepakolod a fekete bőröndödbe a holmidat, ami csak kellhet arra a néhány napra, majd foglalsz jegyet még aznapra, ezután pedig lemész a szüleidhez az alsó szintre, a nappaliba, hogy megkérdezd tőlük megengedik-e, hogy elmenj, bár, ha nem engedik, akkor is megteszed, most nincs, ami megállíthat.
Beleegyeznek, de csak egy feltétellel, vigyázol magadra, mivel ez természetes, ezért egyből belemész az „ajánlatba”. Felfutsz a lépcsőn, s a bőrönddel a kezedben visszamész. Beleteszitek az autótok csomagtartójába a bőröndöt, majd a szüleid elvisznek a reptérre, ahol miután bejelentik a hangszórón, hogy azoknak az utasoknak, ahova te is tartozol menniük kell elköszönsz a szüleidtől, majd elindulsz.
Mikor végül felszállsz a többi utassal a gépre, kik nincsenek olyan sokan, mint amilyenre számítottál elfoglalod a helyed, s hamarosan felszáll a gép. Mivel még sosem voltál egyedül repülőn, ezért félsz a felszállástól, de hamarosan kezdesz megnyugodni.
Egyszer csak megpillantasz nem messze tőled egy barna, rakoncátlanul göndör fürtökkel rendelkező srácot, kinek egy fekete sapka van a fején, s a füleibe éjszínű fülhallgató pihen, miközben ütemre dobol jobb lábával. Nem foglalkozol vele, merthogy igaz, igazán helyesnek gondolod nem akarod, hogy észrevegye, nézed, ezért végigsiklik tekinteted a többi hozzád közeleső embereken is, majd elnézel magad elé.
-  Ne haragudj! – szólít meg egy mély, kissé rekedtes férfihang – Leülhetnék ide? Az a hely… – mondta, s te neked csak ekkor sikerül felnézi rá, mire elakad a szava
Meglepődsz, ki az, mert őt nézted nemrég, ugyanakkor mégis örülsz neki. A fülhallgató immár a nyakánál van és nem a fülében.
-  Szóval mi a baj azzal a hellyel? – kérdezed kedvesen
-  Csak nagyon kényelmetlen. – feleli észhez térve
-  Nem úgy vettem észre… – csúszik ki a szádon szemtelenül
-  Óóó, néztél engem? – cukkol vigyorogva
A mosolygödröcskéit megpillantod és neked is mosolyognod kell… Tehetetlenül.
-  Én nem mondtam ilyet. – feleled kissé elpirulva
-  Akkor leülhetek? – érdeklődik még mindig ugyanúgy mosolyogva
-  Aha. – válaszolod félénken
-  Amúgy Harry vagyok. – próbál meg beszélgetésbe elegyedni veled
-  Én pedig Neved. – mutatkozol be te is
Nagyon félénk lettél hirtelen, így fogalmad sem volt, mit tehetnél az adott szituációba, amit kissé elcsodálkozva tapasztalsz, ugyanis ilyen még nem fordult elő veled.
-  És mit csinálsz Sydneyben? – kíváncsiskodott tovább
-  Csak meglátogatom az unokatesóm… – válaszolod megrántva vállaid – Te? – kérdezel vissza, s ezzel is próbálod feltalálni magad
-  Öhm… Éneklek. – válaszolja somolyogva
-  Tényleg? – lepődtél meg
-  Igen. – mondta büszkén kihúzva magát
-  Képzeld Nialler is… Mármint az unokabátyusom. – jelented ki vidáman
Mindig is nagyon büszke voltál arra, hogy milyen jól énekel, s amint sikeres lett, arra is, hogy elérte, amit szeretett volna, teljesült az álma.
-  Nialler? – kérdezett vissza
-  Pontosan… Miért? – értetlenkedsz
-  Nem érdekes… Egyszerűen csak én is ismerek egy ilyen nevezetű srácot. Az egyik legjobb haverom… Sőt! A testvérem. Egy bandába vagyunk. – tájékoztatott elgondolkozva
-  Komolyan? – képedsz el
-  Ühüm… – hümmög helyeslően – One Direction a csapat neve.
-  I-igen. Ez durva. Azt sem tudtam, ki vagy. – motyogod magad elé elgondolkodva
-  Niall nem beszélt rólam? – tudakolja csalódottan
-  Nem éppen arról szoktunk beszélni, hogy mi van a bandatagokkal. – közlöd egyszerűen
-  Kérem, kapcsolják be biztonsági övüket a gép hamarosan leszáll. – hallasz meg egy kedves női hangot
Mindketten akárcsak a többi utas eleget tesztek a kérésnek, majd érzed, ahogy a gép lassacskán eléri a talajt.
-  A leszállás sikeresen megtörtént. Kérjük, hagyják el a gépet! Köszönjük, hogy velünk repültek! Jó szórakozást kívánok az egész légitársaság nevében! – hallhatjuk ismét ugyanazt a hangot
Harry, mikor arra fordulsz már ott sincs. Gondolod megbánthattad a mondatoddal, de ez különösebben nem tud érdekelni, mert mindössze őszinte voltál vele... Bár elismered, tehetted volna kedvesebben is.
Kikapcsolod a biztonsági övedet, majd felkelsz és elhagyod a repülőgépet. Elmész a bőröndödért, s amikor meglátod elvennéd a futószalagról, de egy kéz megelőz. Már épp tiltakoznál, hogy mégis mit képzel, az a tiéd, mikor meglátod ki az. Az a srác tekint le rád, aki melletted ült a repülőn.
-  Gyere velem! Egy helyre megyünk. – mondja mosolyogva
-  Oké. – egyezel bele lepetten
Kisétáltok, hiszen nála ott volt egy edzőtáska és elindultok a parkolók között, ameddig nem látod meg azt a srácot, akiért ide jöttél, s mögötte egy fekete terepjárót.
-  Úristen! – örülsz meg neki leblokkolva
Megtorpansz és hirtelen azt sem tudod, mit csinálj.
-  Mire vársz, Húgi? – kérdezi vigyorogva
Ez a kérdés kellett ahhoz, hogy felébredj eleinte gyorsan sétálsz felé, majd már nem bírod, s elkezdesz futni. Odaérve hozzá dereka körül összekulcsolod lábaidat, nyaka körül a kezeidet és fejedet nyaka bal oldali hajlatába temeted. Elhullajtasz néhány boldog, forró könnycseppet, mire érzed, hogy az unokatestvéred megremeg.
-  Ne sírj! – kérlel szomorkásan – Tudod, hogy utálom, ha sírsz. – motyogja még szorosabban fogva
-  Hiányoztál! – dünnyögöd
-  Te is nekem. – mondja, s hallod, közben elmosolyodik
-  Khm… – kaparja meg valaki a torkát
Felnézel, s megpillantod Harryt.
-  Nem szívesen zavarom meg ezt, de indulnunk kellene. Ma még koncertezünk. – emlékezteti Harry Niallt
Az unokatesód egy nagyot sóhajt, majd egy „Oké.” - val beleegyezik, hogy induljatok.
Lassacskán és óvatosan elenged, hogy az aszfalt ismét a lábadat érintse, majd eltávolodtok egymástól, s beszálltok, mert időközben Harry már betette a csomagtartóba mindkettőtök cuccát, azaz a te bőröndödet és az ő sporttáskáját. Te a hátsó ülés közepére ülsz, míg Niall a vezető ülést foglalja el és Harry a mellette lévő helyet.
Mikor megérkeztek kiszálltok, bementek az épületbe, s Niall bemutat mindenkinek, ami csak ott van.
A bandával és mindenki mással is jó viszonyt alakítasz ki különösképp Harryvel, akivel kiderül, sok mindenben hasonlítotok. Az a néhány nap elteltével hazarepülsz, de megbeszélitek mindenkivel, hogy tartjátok a kapcsolatot.
Egyre többet gondolsz az idő elteltével Haroldra, s úgy gondolod, egy barátságból bármi kialakulhat, ezért mindent a sorsra bízol, ami úgy néz ki azt akarja, hogy többek legyetek barátoknál, merthogy egyre többet kezdtek el beszélgetni.

2 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Kedves, Fruzsina!
      Köszönöm! :) Örülök, hogy tetszik, s remélem továbbra is elnyerik majd a tetszésedet a *Ke sztorijaim valamint majd ha lesz novella, akkor az is tetszeni fog.
      Timi
      xx

      Törlés