2013. október 19., szombat

A felejthetetlen focimeccs (Louis Tomlinson *Ke sztori)

Kedves, Olvasóim!
Ahogy a címből is olvashatjátok most egy Louisos *Ke sztorit hoztam Nektek, ami remélem elnyeri a tetszéseteket.
Kérlek jelezzétek a véleményeiteket! Számomra ez fontos dolog.
Jó olvasást kívánok hozzá!
by: Timi


Te és Louis immár lassan három éve jártok. Éppen meccse van, amire eredetileg nem tudsz elmenni, de végül sikerül eljutnod oda, azonban erről a változásról a barátod nem tud. Már elég sok meccsén voltál és sajnáltad is volna, ha ezt kihagyod, hiszen ez lett volna az első alkalom, hogy ezt kell tenned.
forrás
Fehér alapú mintás pólót veszel fel, világos, szaggatott farmert valamint a lábaidra egy szintén fehér cipőt húzol. A kiegészítőid kicsi, fekete fülbevalóból áll továbbá éjszínű, nagy köves gyűrűből és fekete, mintás karkötőből, miket a jobb kezedre illetve gyűrűsujjadra húzol fel. A sminked pedig mindössze barna és egy kis arany szemhéjpúderből, fekete szempillaspirálból és rózsaszín szájfényből áll. Sosem voltál az a túlsminkelő típus, sőt, így hát most sem tetted ezt. Körmeid fehér alapon, fekete hangjegymintásak, amiket még tegnap készítettél el magadnak.
Kissé félénken az öltözőfolyosón sétálsz, mikor szembejön veled Louis. A mezében van, ami egy fehér alapon fekete feliratos felsőből, egy fekete, fehér pipás - Nike jelű - alsóból és fekete sportszárból áll, lábain pedig egy fekete alapon fehér mintás stoplis cipők vannak.
Megörülsz neki, s hevesebben kezd el dobogni a szíved, miközben egy levakarhatatlan vigyor ül ki az arcodra, s a félénkségednek nyoma sincs. Ő a padlót kémleli, de egyszer csak felnéz, s egy levakarhatatlan mosoly terül szét az ő arcán is. Elkezdtek gyorsabban menni, te viszont nem bírod már tovább azt a távolságot sem, ezért elkezdesz futni felé. Amikor egymáshoz értek ugrasz, s a dereka körül összekulcsolod lábaid, ő pedig ennek ellenére tart, mert mint mindig most is fél, hogy valami bajod esik.
-  Beceneved!… – kiabálja, majd megcsókol – Hogyan kerültél ide?
-  Sikerült elintéznem. – válaszolod vigyorogva
-  Miért nem szóltál? – lepődött meg
-  Meglepetést akartam. – feleled kicsit félénken
-  Hát… Megleptél, Kicsim. – közli mosolyogva
Ekkor meghallotok egy erőteljes férfihangot, aki a vezetéknevén szólítja Louist.
-  Ne haragudj, de mennem kell. – jelenti ki elszomorodva
-  Nem haragszom. Szurkolok értetek. Megyek a lelátóra. – mondod, miközben rámosolyogsz izgatottan
Elengeded lábaiddal derekát, Ő pedig lassacskán elenged, hogy ismét a talajt érinthessed lábaiddal.
-  Oké. Szeretlek! – mondja somolyogva, majd egy puszit nyom a homlokodra
-  Én is, Lou! – közlöd vele, s nyomsz egy puszit a nemrég borotválhatott arca bal oldalára
Elindultok külön a másikotok ellenkező irányába, majd te kiérve felmész a lelátóhoz és leülsz az egyik helyre.
Megérkeznem a srácok is - vagyis Harry, Liam, Niall és Zayn - és a köszönések után - mi egy-egy ölelés - leültök egymás mellé és türelmetlenül várjátok a meccs kezdetét.
Végre valahára, amikor nagy éljenezések közepette kivonultak a csapatok a pályára és a kézfogások után a két csapatkapitányok - azaz Louis és a másik csapat egyik játékosa - pénzfeldobással eldöntötték, ki választ térfelet és megtörtént a térfélválasztás elkezdődött a meccs.
Rettenetesen aggódtál az első perctől kezdve Louisért, hiszen nem igazán kímélték egymást a játékosok és annak ellenére, hogy kedveled a focit most azt kívántad teljen le az a kilencven perc plusz az esetleges hosszabbítások.
Már a tizenötödik percben vezetett Louis csapata egy gyönyörű akció góllal, ami a jobb felső sarokba vágódott és a kapusnak esélye sem volt védeni, s bár nem Ő lőtte be a gólpassz az Övé volt és ezért mérhetetlenül büszke voltál rá.
Ez a vezetés viszont nem sokáig tartott, ugyanis a huszadik percben egy igencsak szerencsétlen - kapufáról becsorgó - góllal egyenlített az ellenfél.
A negyvenötödik percben pedig még mindig cseppet sem udvariasak egymással a játékosok, s mikor már azt várod, hogy lefújja a mérkőzést a magas, vékony, kopasz bíró még hosszabbít három percet.
Amikor végre véget vet az első félidőnek megkönnyebbülten fújod ki az immáron negyvennyolc percen át benntartott levegőt, hiszen Louisnak nem történt semmi baja.
A szünetet elbeszélgetitek a srácokkal, majd egyszer csak eltűnik Liam. Furcsállod az esetet, hisz már majdnem kezdődik a meccs, de nem foglalkozol vele különösebben, hiszen mire visszajön, s rákérdezhetnél, hogy mégis mi volt az a sürgős elfoglaltsága, amiért majdnem lekéste a meccs kezdetét ismételten kivonulnak a csapatok a pályára.
Előrefordulsz teljesen, mivel eddig a fiúk felé voltál, s megpillantjátok egymást Louval. Küldesz neki egy biztató mosolyt, ezzel is bátorítva Őt, hogy megnyerjék a meccset, ezután Ő is elmosolyodik, s a következő pillanatban már bele is fújt a bíró a sípjába ezzel engedélyt adva a játékra. Visszafordul és megkezdi az ellenfél a játékot, merthogy az elsőt az otthoniak kezdték.
Egészen a nyolcvanadik percig nem történik semmi izgalmas, amikor is becsúszik az egyik rivális Louis lábát eltalálva, s a labda addigra már rég nincs ott. Fáziskésés, mondhatnánk, de az a rátarti mosoly, ami megjelenik az arcán nem ezt mutatja. Egyből kiborulsz, a barátod fájdalmas arcát látva meg aztán még rátesz minimum egy lapáttal, s a melletted ülő srácoknak kell lenyugtatniuk. Odasiet a fekete mezes bíró és jelzi a csapat orvosának, hogy jöjjön be. Ennél fogva ismét ideges leszek, pedig már sikerült kissé lenyugodnod. Bemegy az orvos, majd megnézi a lábát, aztán lefújja valamivel, valószínűleg lefagyasztja.
Lassan felkel a hideg földről - még csak tavasz eleje van, pontosabban március 20. - és egy édes mosolyt küld feléd jelezve, jól van. Akaratlanul elmosolyodsz, s lassan lenyugszol. A játékvezető kioszt egy sárga lapot a játékosnak, ki felrúgta, majd miután lement az orvos tovább folytatódott a játék.
Már csakis három perc volt vissza a játékból, s bár Louis csapattársai idegesek voltak, de az semmi nem volt ahhoz képest, mint amennyire Lou. Megszoktad, hogy aggodalmaskodnak, de ennyire Louis sosem, hiszen mindig Ő szokta őket nyugtatgatni és nem értetted, mire ez a nagy felhajtás.
Aztán végül a nyolcvankilencedik percben egy talán még annál is szebb góllal, mint az első vezetést szereznek immár Louis góljával a csapata. Mesterien, a jobb alsó sarokba ment a labda, mit még a félpályán kapott attól a sráctól, aki a legelső gólt rúgta.
Mindenki felugrik, akárcsak te és meglátod, hogy Louis feléd fut. Egyértelmű volt, hogy miattad jön oda, hisz egy pillanatig sem vette le, azóta a kék szemeit rólad, hogy megfordult volna abba az irányba.
Leveszi a mezét, s meglátsz alatta egy fehér alapon, fekete feliratú szöveget. "Hozzám jössz, Kicsim?" látod nagy betűkkel a feliratot, de nem látod, mi van alatta és felette, csak annyit, hogy felül egy hosszabb, míg alul egy rövidebb hosszúságú folt van... A szemeidnek olyan távolságból az.
Nem szól semmit, csak vár, te pedig nem tudsz megszólalni, sokkolva vagy. Megérzed kikívánkozni készülő forró könnyeidet és utat engedsz nekik, ha akarnád sem tudnád visszatartani.
Felkelsz, s elindulsz a lelátó legalsó szintjére, hogy közelebbről láthasd Őt... Na, meg a pólóját lévő nyomtatott írást.
Odaérsz elé és csak álltok egymással szemben, miközben a te könnyeid megállás nélkül potyognak.
-  Szóval? – érdeklődik feszülten
-  Lou... – suttogod
Csupán ennyit vagy képes kinyögni, ezt is nehézkesen, majd a nyakába veted magad.
Átölel, s érzed, amint elmosolyodik.
-  Felnéznél egy picit? - kérdezi aranyosan
Eleget teszel kérésénél, Ő pedig a kivetítő felé mutat, min most a „2:1”-nek kellene lennie, meg még néhány dolognak, de semmi nincs ott egy nagy fekete alapon, fehér feliraton, ami a pólóján is van és Lou már jól megszokott piros szívecske rajzán kívül a jobb alsó sarokban elhelyezve.
-  Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz, Kicsim? – tudakolja idegesen ezzel elmondva a már kétszer elolvashatott szöveget
-  Te jó ég! – mondod halkan keresve a megfelelő szavakat, s közben az örömkönnyek még mindig nem hagytak alább
-  Csak mond egy „Igen.”-t. – hallasz meg egy kedves, női hangot mellőletek
Arra kapod a fejed és megpillantod Johannaht. Meglepődsz, hiszen eddig nem láttad őt - akárcsak Lottiet, Fizzyt, Phoebet és Daisyt, vagyis Louis húgait - ezen a meccsen, de persze örülsz neki, merthogy úgyis nagyon jóban vagytok, s érzed, ezzel támogat titeket, mint ahogy mindig is tette.
Egy hálás mosolyt küldesz felé, majd visszafordulsz Louishoz.
-  Igen… Igen, persze, hogy igen. Ez nem lehet kérdés. Ó, Istenem! - feleled végül a kérdésre, majd ismét Lou nyakába ugrasz
Sosem képzelted volna, hogy így fog megkérni valaha is, hisz mind mindenki te is elgondolkoztál ezzel a dolgon még néhány évvel ezelőtt, Louis előtt, de sosem merült fel benned, hogy így, mégis nagyon tetszett az egész.
-  Köszönöm! – suttogja rekedtes hangján
Lepetten felnézel rá és látod, hogy csillog a szeme. Kétszer láttad mindössze könnyezni és mivel tudtad, ezek örömében vannak még jobban megdobogtatta szívedet ez az egész helyzet. Egy puszit nyomsz arca jobb oldalára, s csak néztek egymásra.
-  Mit? – értetlenkedsz végül… joggal
Nincs ezen semmit sem köszönni gondolod, hiszen szeretitek egymást, akkor meg?!
-  Hogy… – mondja, majd megakad; látod, hogy a szeme előtt elsuhan oly' sok emlék, majd csupán annyit mond: – Mindent. – csuklik el a hangja
-  Én is köszönök mindent, Lou… Tényleg. Nem tudom, hogy találhattam magamnak egy olyan srácot, mint Te, kész tündérmese. – jelented ki vigyorogva, s a kicsit alábbhagyó könnyeik között felnézve rá
A következő másodpercben már újra ölelkeztek, amit a bíró sípja szakít meg kérve Louist, fáradjon vissza a pályára.
-  Maradjak? Van még egy csere lehetőség. – adja át neked a döntés lehetőségét
-  Ne… – vágod rá egyből – Ne értsd félre, egyszerűen csak tudom, hogy imádod ezt csinálni… – teszed hozzá mosolyogva – De nagyon szépen kérlek, vigyázz magadra! – kéred féltve Őt
-  Ok. – egyezik bele egy halvány mosoly kíséretében
Jay megkaparja a torkát, mire mindketten rákapjátok a fejeteket, s egy kis, szív alakú, piros dobozt tart a kezében, amibe egy gyönyörű, egyszerű, nem túl csicsás gyűrű van, mi tökéletesen illik hozzád, a jellemedhez.
Louis kiveszi a dobozkából, te pedig odanyújtod felé a bal kezed, - hiszen úgy tudod arra illik - lassan ráhúzza a gyűrűsujjadra, majd lehel egy apró csókot a szádra, a következő percben pedig egy bocsánatkérő pillantást küldve feléd visszasiet a pályára.
Tudod, az időhúzásért és a mezlevételért is sárgát szoktak adni, de úgy néz ki a bírónak is van szíve, hiszen ezt nem teszi meg. A kijelző visszaáll a rendes feliratokra, megöleled Jayt, ezután visszasétálsz vele a srácokhoz, ahol már ott vannak a lányok - Louis húgai - is. Mindenki megölel téged, - te persze mindenkit vissza is ölelsz - miközben egytől-egyig jókívánságokat mondanak és nagyon vidámak emiatt.
A játékvezető újra megfúja a sípját, miközben leültök és lemegy az az egyetlenegy perc is. Most nem hosszabbított, ami kissé meglepett, hiszen volt mindkét oldalon csere - ... nem is egy... -, de ez cseppet sem zavart most, minél előbb Louis karjai közt akartál lenni, hisz te vagy a jegyese, a leendő Mrs. Tomlinson.
A mérkőzés után lementetek a pályára, majd megöleltétek egymást Louval, akivel miután átöltözött és lezuhanyozott elmentetek Jayékhez, ahol egy kisebb összejövetel keretében megünnepeltétek ezt az igencsak különleges és fontos eseményt, s közben kiderült, hogy bár igaz nem ilyen keretek között, de tervezgette immáron egy hónapja a dolgot és a gyűrűért ment el Liam, miután bent járt Louisnál, aki elmagyarázta neki, hol találja… Meg kell hagyni, gyors volt.
Egy évre rá meg volt az esküvő is, s még azóta is férj és feleségnek vagytok elkönyvelve, aminek mindenki örül… Még az összes Directioner is elfogadja és örül a boldogságotoknak.

6 megjegyzés:

  1. OMG rohadt jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó! I'm louvin!! (xD)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves, Lili!
      Örülök, hogy ennyire tetszett.
      Majd még hozok, ha szeretnétek...
      Timi
      xx

      Törlés
  2. Írsz nekem egy ilyet Tommo-val? :OO Nagyon jó lett

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Dórii! Örülök, hogy tetszik.
      Persze, hogy írok... amint időm engedi, ami így mostanában nem tudom, mikor lesz, de legkésőbb pár hét múlva találkozhatsz a *Ke sztoriddal az oldalon... amit ha nem gond csak a bejegyzésben említem meg, hogy Te kértél egyet és nem lesz a bejegyzés nevében is benne.
      Igyekszem minél előbb hozni csak a suli... Azt hiszem, nem is kell folytatnom, tudja mindenki, mire gondolok ilyenkor.
      Timi
      xx

      Törlés
  3. ööö... szóhoz sem jutok annyira jóóóó!!! eszméletlenül sikerült gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves, anna piukovics!
      Köszönöm szépen! Örülök, hogy ennyire tetszik.
      További szép napot!
      Timi
      xx

      Törlés